A Cigánykártya születése és története, röviden.
A vetőkártya Európába a XIV század második felébe érkezett Indiából.
Amikor kezdett elterjedni a kártya akkor az egyházak komoly harcokat vívtak a kártya ellen, mert nagy problémákat okozott, mint szerencsejáték, szenvedély.
A XVI században kezdődött el a vetőkártyává avanzsálása a kialakult szimbolikus rendszer és a jelentéstartama miatt.
Az 1500-as évek elején kiadtak egy könyvet erről a kártyáról, ami már megpróbálta összefoglalni a vetőkártyalapok jelentéseit, és szimbolikáját.
Olaszországban 1540-ben kiadtak egy igen vastag alapos átfogó leírást adó könyvet a vetőkártyáról.
Az 1600-as években kezdték el gyártani a maihoz hasonló képekkel, szimbolikával ellátott kártyalapokat.
Kétféle kártyát gyártottak ebben az időben, az úgynevezett tarokk és a díszes képekkel ellátott jóskártyát.
A Cigánykártya elnevezés ebben az időszakban kezdett el kialakulni a vetőkártyára, mert a vásáros vándorcigány asszonyok sátraikban e kártyával és a tenyérelemzéssel kiegészítve végeztek jövendölést sorselemzést.
Ez a munka egy bevételi forrás volt számukra, mert vagy pénzért, vagy valami ajándékért élelemért művelték e tudományt.
Ezért alakult ki a Cigányság és a vetőkártya találkozásából a CIGÁNYKÁRTYA elnevezés.
A cigánykártyát jövendölésre, sorselemzésre, útmutatásra és tanácsadásra használjuk ma is.
Hozzáértő kezekben a cigánykártya egy „pletykás vénasszonyhoz” hasonlóan mindent elárul a jósoltató kérdésével kapcsolatosan. A Cigánykártya lapok olvasását, értelmezését az évszázadokon keresztül folyamatosan fejlődő szimbolikus rendszer segíti. A mai fejlett világban sokféle képen készítenek, nyomdai technikával vagy egyéb módon Cigánykártyákat, de a lapok jelentése, mondanivalója nem változik.